Ma éppen egészen festői ahogy úsznak az égen, és lehet velük játszani, mit is akarnak üzenni ? kiselefánt vagy éppen egy egérke, de lehet inkább egy teáscsésze , és halad elfele, a szürkés kontúrját az ég kékje emeli, ezáltal még fehérebb és habosabb, talán inkább kávés csésze lesz.  A szmog egy keret és érdekes is amint a fényt körbefonja, majd negédesen betereli a figyelmet és elkezdi a meséjét amit átsző érthetetlen érzésekkel, szeretetnek hívja . Álmok kelnek életre, lelkes pörgése ez a tűznek, de a víz párája kíséri tovább őket és a gondolatok levegővé formálódva, megcsillantják a prána szemcséket a térben. Valahogy éppen egyet elkapsz és ezzel már benne is vagy, átadod magad, adod magad....de már előtte tudtad , hogy nem kellene - belemenni ....és onnan már sehol sem vagy, csak egy furcsa világban ahol a felszín az egyetlen egy elfogadott tény, a többi már síkok sávok dimenziók törött tükréből mutatja magát, de hagyod játszanak csilingeljenek mondják csak el, meséljenek, mert olyan öröm féleség bujkál a hangjában és emlékszel még arra, neked is voltak ilyen lázas pillanataid, halványan mögötte dereng a kép is, micsoda hit volt benne......vagy mégse az volt amihez fűződött ?...már talán ott is tudtad....amikor a hiszékenység is kísértetiesen ott kúszott mellette, pont mint az az egér csésze kávés teás elefántos formájával. Amíg óvatlan hagyod addig épp felkészül, hogy közelebb ússzon a szmog, majd beteríti a habot és egybe szövi monológ formába téve, csak úgy hetykén egy kis sértett formából mint a fregolikabát rádfordítja azt a tüskét és már emlékszel újra....nem kellett volna belemenni....itt már késő....csak állsz az ég alatt ami beborult és tudod, hogy mindez ugyanolyan csalfa illúzió mint a hitbe karolt hiszékenység. Fájhatna éppen sokadjára, mert ugyan leírtad már magad is és el is mondtad, persze volt amit nem lehetett, mert olyan érdesen karcolt ahogy kereste a helyét, máskor meg csak egy finom hangolót, ahol azokat halljuk meg amikről éppen nem lehet szavak formájában elbeszélni, de hallani az más, látni pedig még másabb......persze nem az igazságért, csak azért , hogy végre ne kelljen csak egyirányú utcákba járni. Micsoda tapintatlanság és még mindig a parola szintjéről fordul ki, de persze már nem ott landol ahonnan indult, mert ott a kiselefánt könnyen felejt és persze nem is veszi észre a porcelánokat, a kávéscsészét is borítja a nyakadba. Mélyebbre viszed mert behívott keringőre és éppen már úgy is érzed ha tánc akkor suhanjon, de ezzel is csak a szmog sűrűsödik és viszi félre, rabolja el már nem csak a kéket hanem a fehéret is. Itt már le is zárultnak tűnik, mert se hallani se látni nem olyan égbekiáltóan nagyszerű amikor pusztán csak tapintatlan és éppen ebbe a mélységbe visz be, majd rájössz, ismét csak le akarta pakolni a félelmét, pedig ha tudná nem az övé, semmi nem az, de az idegszövetre rákúszik, a teret nem győzi csillagporozni, mert maga se tudja miért de szeret és ennyi neki éppen elég, csak ne hagyná a szmogokat el, akkor talán nem is volna semmi gond.  H-A-G Healing